Minden ami Slipknot!

"If you are 555 Then I´m 666!"

A Slipknotot 1995-ben alapította Shawn, Paul, valamint Anders Colsefini (ex-énekes). A tagok korábbról is jól ismerték egymást és már 1993-ban kitalálták hogy bandát fognak alapítani, de Shawn hegesztőmunkásként dolgozott és nem rendelkezett eleinte elég szabadidővel ahhoz hogy zenéljen. A csapat azonban mégis összeállt, majd Donnie Steele és Quan Nong gitárosokkal kiegészülve zenélni kezdett Meld néven. Sajnálatos módon azonban Quan pár próba után kilépett, állítása szerint hozzá inkább az alternatív/punk zene állt közelebb, így a megmaradt tagok nélküle folytatták tevékenységüket, immár The Pale Ones néven. Ez alatt az időszak alatt Shawn volt az egyedüli dobos.
Paulnak időközben eszébe jutott korábbi csapattársa, Joey, akivel még a Body Pit nevet viselő együttesben zenélt. Az új bandája legalább annyira elnyerte tetszését mint amennyire a régit unta, úgy érezte, nem hagyhatja ki a régi cimboráját egy ilyen jó buliból. Meglátogatta hát Jordisont egyik este a munkahelyén, a Sinclairs nevű étteremben, és felajánlotta neki hogy nézzen meg egy pár próbát, nem-e kap kedvet a dologhoz. Joey elfogadta a meghívást, jóllehet két alkalommal is le kellett mondania munkahelyi okok miatt, végül csak eljutott addig hogy megnézhesse a csapatot Andersék pincéjében. A látvány siralmas volt, nem elég hogy a tagok alig fértek el a kis helységben, a hangszigetelést a közeli állatmenhelytől lopott szőnyegekkel oldották meg, minek hatására az egész pincében macskavizelet szag terjengett. A legelső dal amit Joey hallott a csapattól a Slipknot volt, amit a Gently, végül a Fur követett. A kiábrándító környezet ellenére ezek a dalok annyira meggyőzőek voltak Joey számára hogy azonnal csatlakozott a bandához, Shawn-ra pedig így az ütőhangszerek kezelése hárult. Egy új banda született. A lerobbant pincében percek alatt megszülettek az első komoly projectek: a Killers are Quiet, a Bitchslap, a Do Nothing, a Confessions, a Some Feel, a Part Of Me, valamint a Tattered And Torn. Paul, Shawn és Joey egyre többet találkoztak a Sinclairs-ben, hogy a csapattal kapcsolatos új ötleteket, a jövőt megvitassák. Itt minden fontosabb tényezőt megbeszéltek, valamint megírták a alapvető szabályokat, amiket mindenképpen be fognak tartani:
A csapat 1995. december 4-én adta az elso koncertjét a Des Moines-i Crowbar nevu helyen, ekkor még Meld néven. Nemsokkal ezt követoen Joey ötletébol a banda Slipknotra változtatta a nevét, amely tulajdonképpen az egyik legelso daluk neve is volt.
Idozközben Joey és Shawn fejébol kipattant az ötlet a háromdobos felállásról. Shawn egy jobb. egy baloldali valamint egy hátsó dobost szeretett volna, aki az egésznek az alapját adja, mintegy elso rétegként. Joey játsza tehát az alapritmust, így o a fo dobos, aki a banda hangzását összetartja. Shawn az agresszív dobos, aki a dobhangzás durvaságát, keménységét adja, a harmadik személy a ritmusképletben pedig Anders volt. A Sinclairs-ben Shawn és Joey rájött arra is hogy a tökéletes hangzáshoz mindenképpen kell mégegy gitáros is, így felvették Josh-t, aki Modifidious és az Inveigh Chatarsis által vált ismertté. Vele együtt már hatan voltak.
A Des Moines-i emberek ilyenkor már hallottak felolük mint frissen alakult rockegyüttesrol, de a zenéjüket még fellépések híján senki sem ismerte. Rövid idon belül egy rövid élo koncertje volt a csapatnak, ahol kifestve, zöld fényárban léptek fel a tagok. Ez ihlette részben a maszkok viselésének ötletét is, így egyik nap a próbára Shawn a híres bohócálarcában ment el, minek hatására csapat Donnie kivételével egyhangúlag megszavaszta a maszkok viselését. Joey ekkor kerítette elo a minden érzéstol mentes kabuki álarcát, ami mintegy jelképe is lett az egyik fo szabályuknak, miszerint tesznek a trendre. Ezután Shawn felvette a kapcsolatot Mike Lawyerrel, hogy egy kis stúdióidot próbáljon kiharcolni. Mike-nak volt egy szerelo/producer pozíciót betölto embere, Sean Mcmahon, aki egybol felkarolta a fiúkat, és közösen elkezdték felvenni a Mate.Feed.Kill.Repeat albumot. Minden leheto alkalmat megragadtak a gyakorlásra és a felvételre a SR Audio Stúdión belül, a falakat poszterekkel, fényekkel és egyéb tárgyakkal rakták tele, szinte az otthonukká vált. Rengeteg vicces, maradandó élmény történt itt velük, többek között a döglött tetemek eltávolítása az útról és Joey meztelen dobolása voltak a legmaradandóbbak.
1996-ban februárjában Donnie Steele gitáros életében nagy változás történt: mélyen vallásossá vált. Rájött hogy nem tud többet a bandában zenélni, a hit fontosabb számára, a többiek pedig elfogadták döntését. A csapat Joey elozo bandája, a Modifidious alapítótagjának személyében találta meg az új gitárost, aki nem más volt mint Craig Jones. A váltás során a MFKR már a keverési állapotban volt, ami minden volt csak nem zökkenomentes. Minden számot legalább tucatnyi alkalommal újramixeltek, attól függoen hogy melyik tag éppen mit gondolt, vagy milyen hangulati állapotban volt éppen, ráadásul a csapat rendkívül elégedetlen volt a CD masteringjével is, mivel az eredeti elképzeléstol eltéroen azt nem Sean csinálta.
Az elso komolyabb koncertre végül a Des Moines-i Safari cluban került sor, 1996 április 4-én, 200 ember elott. A csapat Joey kocsijával érkezett a helyszínre, természetesen minden tag maskarával felszerelve. Paul feje fáslival volt körbetekerve amit áthúzott a fülbevalóján és a piercingjein, Josh hóhérálarcot, Craig pedig egy reklámszatyrot viselt álarcként. Joey és Shawn a szokásos bohóc és kabuki álarcot vették fel. Miután a csapat fellépett a színpadra Joey hangosan elkezdte az I need a little Christmas in my drink mondatot ismételgetni, egyre hangosabban és hangosabban, majd a húrok közé csaptak. A party két szempontból is nagyon fontos volt, az egyik az hogy Paul itt találta meg az új maszkját a buli alatt, a disznó maszkot, másrészt pedig olyan bandával játszhattak együtt mint a Stone Sour, ami akkor már egy eléggé ismert és jólmeno zenekar volt Des Moines-ben. A koncert után a Slipknot állandó vendéggé vált a Safariban, egy hónap alatt hétszer is felléptek.
A csapat tehát folyamatosan adta a koncerteket, amik természetesen sokkal obszcénebbek és durvábbak voltak mint amilyeneket ma látunk tolük, hiszen nem kellett attól félni hogy a média botrányt csinál belole. Még nem viseltek egyenruhát, mindenki hülyébbnél hülyébb szerkókban lépett a színpadra, Shawn például gyakran hordott egy Barney (egy idióta lila dinoszaurusz, az amcsi gyerekek között divat -Vortexx) jelmezt, ami mellé a többiek novérruhát, kisestélyit vettek fel. A koncertek általában félelmetesek, sötétek és elborultak voltak, jóllehet mindig megorizték humoros mivoltukat. Stroboszkóppal kezdodtek, Shawn sarokcsiszolóval szikrákat szórt a közönség feje fölé, stb.
Joey azonban még mindig kicsit üresnek érezte a hangzást; Craiget áthelyezték a sampler posztra, ezáltal a zenéjük egy új színezetet kapott. Helyette a frissen beállt Mick foglalta el a gitáros posztját. A hosszú keverések és elhúzodott felvételek ellenére a MFKR viszonlyag korán, 1996 november elsejére, pont Heloween napjára elkészült. A Safariban minden eddiginél több, 400 fos tömeg gyult össze. Az albumot rengeteg embernek elküldték és egy Sophia nevu hölgy a helyi rádiónál felfigyelt a tehetséges zenészekre. Az o hatására indult el a Slipknot a bandák csatáján, ahol a helyi együttesek mérték össze tudásukat. A rendezvény többfordulós volt, hetekig elhúzódott és a döntoben kezdett igazán izgalmassá válni, mivel ellenfelük a Stone Sour volt. A Slipknot nyert, a nyeremény összege pedig új távlatokat nyitott a jövot illetoen.
A bandák csatáján rengeteg neves kiadó is részt vett, köztük a Roadrunner records is, de akkor még nem akartak a Slipknottal szerzodést kötni, mondván hogy az énekesük képességei túlságosan behatároltak, több dallamot kellene belevinniük a vokál részekbe. Sophia pedig a csapat elso menedzsere lett, kapcsolatai és a banda iránti szeretete révén. Ettol kezdve azonban a dolgok egyre rosszabra fordultak; Shawn megvette a Safari klubot ami egyre több idejét kötötte le, nem próbálhattak többet Anders pincéjében és a dolgok elkezdtek szétesni. Shawn és Joey között kiélesedtek az ellentétek, a gyakorlásokhoz pedig nem volt hely. Ettol függetlenül még sikerült nekik elérniük hogy a júniusi Dotfest-en, a környék legnagyobb rendezvényén részt vehessenek. Életük legnagyobb közönsége elott játszottak, 12 000 ember elott, akik közül a legtöbb nem igazán az o stílusukért rajongott. Ráadásul a hangosításukat is eltolták, a koncert folyamán egyre inkább ment el a hang, a közönség idegességében csirkecsontokat kezdett el dobálni a színpadra. A koncert közben az izgalmasabb látvány érdekében statisztákat is hívtak, valamint egy igazi dublort is, aki úgy volt öltözve mint Shawn, a fo attrakció pedig az o meggyújtása lett volna, a konzervatív közönség azonban már a gondolatát sem értékelte amikor látták mi készül. Anders elvágta a karját és CD-ket dobott át a kerítésen kifelé menet a rajongóknak. Joey kilépett, de újra átgondolta a dolgokat és visszatért. Minden rosszban van azonban valami jó, és a negatív reklám is reklám, a csapat rengeteg új rajongót szerzett a Dotfesten és megismertették magukat Sid Wilsonnal (annak ellenére hogy nem beszéltek vele személyesen). A csapat végül saját kárán okulva rájött hogy a sikerhez jobb énekesi adottságok szükségesek, és megpróbálták megnyerni maguknak a rivális banda, a Stone Sour énekesét, Corey Taylort.
Joey, Shawn és Mick meglátogatták munkahelyén, a The Adult Emporium sexshopban és gyengéden közölték vele hogy szétrúgják a seggét ha nem jön át hozzájuk. Nagyon csábító volt az is, hogy a Slipknot tudott valamit amit a Stone Sour nem: Ki tudtak mozdulni Des Moines-bol. Corey tehát elkezdett velük próbálni, Anders pedig háttérvokálos és mélydobos lett. Új dalszöveket is írtak, a Me Inside-ot, és jóllehet az új énekessel ilyen hamar új dalt írni egy felettébb kisérletezos ötlet volt, kíváncsiak voltak hogy mi fog belole kisülni. A következo koncertjük egy jótékonysági buli volt a Safariban, jó lehetoség az új felállásnak a bemutatkozásra. Corey orült mennyiségu sminkkel lépett a színpadra, a szemeire nagy kereszt alakú ábrát festett, rendkívül sötét kinézetet kapva ezáltal. Sajna a technikai ördöge közbeszólt, a hangosítás a leheto legrosszabb lett, megölve ezzel a bulit. Koncert után Joey idegességében fel-alá pattogott az öltözoben, innen kapta a Superball becenevet.
Következonek szeptember 17-én találkozhatott velük a közönség, csaknem egy évvel a MFKR kiadása után. Mielott a szokásos záró dalhoz értek volna, Anders bejelentette: ez az utolsó koncertje a Slipknottal. Ez mind a közönséget, mind a többieket rendkívüli módon meglepte. A meglepo változás után a csapat visszatért a stúdióba felvenni az addig még névtelen új albumot, ezúttal Anders nélkül, ami a következo számokat tartalmazta volna: Gently, Do Nothing, Slipknot, Tattered and Torn, Me Inside, Carve, Coleslaw, Scissors, Windows, valamint a May 17th, ami Shawn szerzeménye volt. Anders helyére új tagot vettek fel, aki nem más volt mint Greg, becenevén Cuddles. Az új tag rendkívül orült és agresszív volt, képes volt darabokra törni a dobkészletét és a közönségbe dobni. 1998 nyarán volt az elso alkalom amikor fellépett a csapattal, azonban o volt az egyetlen tag a banda életében aki ha munkáról volt szó boségesen hagyott kívánnivalót maga után. Rendkívül megbízhatatlan és lusta volt, hamar ki is lépett, Dél-Dakota államban nyitott egy tetováló szalont ami aránylag hamar befuccsolt. Ot Brandon követte, aki mindössze egy koncert erejéig volt a tagja a Slipknotnak. Egyik este Shawn és Joey szórakozásképpen megnézett egy koncertet amit a The Sound Proof Coalition Clan adott. Ez egy híres amerikai DJ-kbol összeállított csapat volt, A-Rock, Loodachris, Phase II, Rek, Sub Two, Iniversoul és Starscream voltak a tagjai. Az utóbbi volt Sid Wilson, aki a bemutatkozott nekik és elmondta hogy fantasztikusan élvezte a koncertjüket a Dotfesten. Shawn azt mondta hogy ha szükségük lesz DJ-re akkor o lesz az elso akinek szólnak, majd meghívta ot hogy nézze meg hogyan próbálnak. A próbák során tesztelték Sidet, majd miután össze mert fejelni Shawn-nal, úgy döntöttek hogy elég orült ahhoz hogy o is csapattag legyen.
Az egyik perkás poszjta, amit korábban Cuddles töltött be, még mindig üresen állt, így hát a csapat hírdetéseket adott fel, amin keresztül rátaláltak Chrisre. Korábban már megismerkedtek ugyan vele, de akkor még csupán roadie, azaz állandó személyzettag akart lenni, most azonban hogy dobosnak jelentkezett, természetesen felvették, megfelelo beavatás után. Ezt a beavatást hallhatod a Slipknot album titkos számában, mely röviden arról szól hogy mind a kilenc tag együtt megnéz egy rendkívül mocskos pornófilmet, aminek során szegény újonc Chris gyomra annyira felfordul hogy elhányja magát.Nem sokkal késobb kitalálták az overállok és a vonalkódok viselését, valamint új dalt is írtak, Spit it out volt a címe. A menedzserük, Sophia elküldte Ross Robinsonnak a demo kazettájukat, aki azonnal Des Moines-be utazott egy élo Slipknot koncertre. A látvány és a zene annyira komoly hatással volt rá hogy egybol elvállalta a producerkedést a Slipknot hivatalos albumán, valamint elintézte hogy a Roadrunner Records kiadónál legyenek elhelyezve. Ezek után az Indigo Ranchre utazott a csapat, hogy befejezze a hivatalos debütálóalbum felvételét.
Ross új szintre emelte a Slipknot zenéjét; rávette Corey-t hogy a dalszövegeket fejtse ki érthetobben a többiek számára, így a többiek is könnyebben átélték a dalok érzelemvilágát. Ez egy új, érzelmesebb irányba tolta el a banda világát; nem voltak többé agyatlan zúzók, az emberi lélek kivetülését is meg lehetett találni a dalaikban.
A sors fintora, hogy újabb tagtól kényszerültek megválni; Josh úgy döntött, családi okokra hivatkozva felhagy a túrnézással és a sok távolléttel ami ezzel jár. A banda már a távozásakor tudta hogy kit fognak a helyére rakni: Jim Root, az Atomic Opera és a Stone Sour gitárosa megfelelo alanynak bizonyult a poszt betöltésére. Eloször nemet mondott a felkérsre, ám a csapat szerencséjére egy rossz koncert után megromlott a viszonya a bandájával és utólag elfogadta a felkérést. A Slipknot azonos nevu hivatalos debütáló albuma a Roadrunner Records addigi történelmének legnagyobb sikere lett. Az emberek megismerték oket Iowa határain túl is, a zenéjük súlykoló agresszivitása ellenére a rajongótáboruk folyamatosan nott. 1999-ben életük legnagyobb fellépését vállalták el, az Ozzfest keretén belül a Coal Chamber társzenekaraként léphettek színpadra. Látványviláguk, színpadi mozgásuk a szó legszorosabb értelmében tarolt, a rendezvénysorozat legsikeresebb koncertbandáit megszégyeníto sikert arattak.
Még ugyanebben az évben a csapat kihozta az elso videóanyagát VHS-en Welcome to our Neighborhood címen (amelyet késobb kiadtak 2003-ban DVD-n is). Az MTV folyamatosan játszotta a következo klippes dalukat, a Wait And Bleed-et, aminek hatására az egész világ megismerte oket. Milliók fogytak el a Slipknot albumból, a csapat világkörüli turnéra ment, aminek során mindenütt hatalmas tömegek, rajongók tízezrei elott játszottak.
A Slipknot album sikerének hatására elérték a bandát az elso komolyabb támadások is, a média egyes helyeken sátánistának és társadalomellenesnek titulálta a megjelenésüket és a zenéjüket, ami rendesen felingerelte a fiúkat; mintegy szünet nélkül, a turné után 2000 végén 2001 elején nekiálltak az IOWA albumnak, producere ismét Ross Robinson volt. A csapat válasza a támadásokra az új album volt; tempójuk, agresszivitásuk a sokszorosára emelkedett, sátánista jelképek, orült klipek, még orültebb maszkok jellemezték oket. Tulajdonképpen egy hatalmas fuck off volt a médiának és mindenkinek aki ellenük támadt, a rajongók pedig vevok voltak a csapat oszinteségére és jogos dühöngésére. Az IOWA is hatalmas siker lett, Angliában már a megjelenéskor a toplista elso helyére ugrott.
2002 februárjában felvették élo DVD-jüket, de az év vége felé kiélezodtek a tagok közötti ellentétek. Majdnem három éve folyamatosan egymás nyakán voltak, szünet nélkül turnéztak és zenéltek, nem csoda hát ha már szinte rosszul voltak egymás látványától is. Eredetileg a csapat 2002 végén egy új album készítését tervezte, azonban a bandán belüli ellentétek és a tagok elfoglaltságainak hatására ez mégsem következett be. Az Iowa album sikere ellenére a rövid turnék és a negatív propagandát kelto nyilatkozatok hatására úgy tunt, a Slipknot végleg feloszlott. Corey Taylor és James Root visszatért a Stone Sourba, Joey Jordison megalapította a punkos/glames Murderdollst, Shawn kiadta a To My Surprise CD-t: úgy tunt a banda végleg szétesett.
2003 augusztusában megtörtént a csoda: egy kilátástalan idoszak után Slipknot újra összeállt. Új irányvonal, új gondolatok és új ötletek; hátrahagyván az ellentéteket a fiúk egy teljesen új projectet indítottak útjának, ami az ujjászületésük szimbóluma és a megújulásuk megtestesítoje volt: ez volt a Vol. 3: (The Subliminal Verses). Visszatérésük a Jägermeister amerikai koncertsorozattal vált teljessé, az egész USA-t bejárták, hangosan hírdetve: A Slipknot újra él!. Az elso kislemez, a Duality a Launch.com-on a Top 5-on elokelo helyet foglalt el, valamint mind az MTV, mind a világ rádiócsatornái folyamatosan játszották.
Idoközben a csapat útját hatalmas platinahegyek övezték, a Vol 3. 1x, a Disasterpieces DVD 2x platina lett. A fiúk azonban nem lógatták a lábukat a babérjaikon ülve, hanem nyomták tovább, kihoztak 3 új klipet, a Vermiliont, Vermilion Pt 2-t és a Before I Forgetet. Ez utóbbiban megtették azt, amit senki nem hitt volna korábban: levették a maszkokat. Ez persze nem jelenti azt hogy felfedték kilétüket, a klipet ugyanis úgy vágták meg, hogy a srácok arcát nem lehet látni. Mindazonáltal sokakban felmerül a kérdés (tegyük hozzá jogosan): Vajon ezek után mi lesz a következo lépés? Lehet hogy elobb utóbb véglegesen eltunnek a maszkok? A csapat szerint ettol nem kell félnünk.
A Before I Forgetet újabb turnék követték, amelyekben a banda olyan helyeken járt, ahol még soha: koncerteztek Dél-Amerika különbözo országaiban, jártak Kelet-Ázsiában, év végére pedig egy 2 CD-s koncertalbummal lepték meg rajongóikat, 9.0: Live címmel. A live albumot egy újabb klip követte a 2005-ös turnék különbözo állomásain felvett képanyagokból összevágva a The Nameless címu Vol 3-as nóta 9.0:Live-es változatából. Év végén Joey komoly szerepet kapott a Roadrunner Records 25. évi fenállásának a megünneplésében, ami egy Roadrunner United nevet viselo, a kiadó legjobb zenészeibol összeállt zenekarként testesült meg. A 2005 végi Final Volume turné után a banda pihenot hírdetett, ezzel elindítva a tagok sideprojectjeinek újjászületését.
2006. februárjában a SlipKnoT Grammy díjat nyert legjobb rockzenei eloado kategóriában a Before I Forget címu dallal. Joey a Ministry 2006-os világkörüli turnéjának a dobosa lett, A Stone Sour-ba visszatért Corey és Jim a bandájukkal kiadták augusztus 1-én a hatalmas sikereket arató Come What(ever) May-t, Sid ismét DJ Starscream néven kezdett el tevékenykedni, augusztus 28-án pedig o is kiadta elso szólólemezét The New Leader címmel. Paul több kezdo bandával turnézott, Shawn elkészítette a SlipKnoT: Vol. 3 (The Subliminal Verses) turnéját felölelo dokumentum DVD-jét, a Voliminal: Inside The Nine-t, amely 2006. december 5-én jelent meg természetesen a Roadrunner Records kiadásában. 2007. közepére a Stone Sour már több európai és amerikai turné után a folyamatos kislemez kiadások mellett elérte a második albumánál is a több mint fél millió eladott példányt, a bandából pedig Jim (Root) és Josh (Rand, gitáros) már-már azon gondolkoztak hogy év végén egy új Stone Sour lemez írásába kezd a csapat (annak ellenére hogy Shawn, mint a SlipKnoT motorja ennek teljesen az ellenkezojét állította, melyszerint a SlipKnoT évvégén akár már a stúdióban dolgozhat). Nyár végén Joey a KoRn turnédobosa lett, Shawn megalapította legújabb bandáját Dirty Little Rabbits néven, azonban annak ellenére hogy szinte minden tag más formációt erosített, a turnékat úgy szervezték hogy szeptember elejére minden végetérjen (Joey a KoRnnal a Family Values turnéval szeptember elején végzett, Shawn a Dirty Little Rabbits-cel közös turnéra indult a Stone Sourral, a két banda így ugyancsak szeptember elején érte el a koncertsorozatok utolsó állomásait).
2007 oszén megkezdodtek a munkálatok a csapat legújabb lemezén, a stúdióba vonulás pedig 2008 elején várható. A jelenlegi megjelenési dátum a brit Kerrang! magazin szerint 2008. augusztus 11. lesz, azonban már ezt megelozoen is várhatók majd turnék. A SlipKnoT tehát hamarosan újra visszatér egy új albummal, új maszkokkal, egy új korszakkal!